2008-ban, amikor Illés fiam közeledett a 30. életévéhez, - eléggé elnem ítélhető módon, üres pénztárcám láttán – elhatároztam, írok neki egy könyvet a Jeles Napra.
30 év, 30 fotó, és vele kapcsolatos történet, így indult.

  2009. február 12-én nyújtottam át gyermekemnek a HARMINC ÉVES A PRÓFÉTÁM családi karcolatot, amely végtelenül meghatotta fiacskámat.

  2012-ben jelent meg az ELTÖRÖTT MENYASSZONYI RUHÁM  című novellás kötetem, melyek a nyírségi gyermek évek emlékeit zudítottam. Közkívánatra, környezetem kikövetelte a szóló novellák könyvvé alakítását, melyhez igen sok hasznos tanácsot kaptam Placid atyától, a címválasztásban pedig Várszegi Asztrik főapátunk adott iránymutatást.  Megjegyzem, a mai napig én vagyok az egyetlen a világon, akinek eltörött a menyasszonyi ruhája… (mert bizony valóban eltörött!!!)

  

  2014-re készült el AZ ILLATOS KATTINGA novellás kötetem, időutazás vissza a 1960-70-es évek varázslatos eseményeire. Visszarepítettem magam az emlékezés fonalán azokba a boldog, békés, szeretetet adni és elfogadni tudó közegébe, ahol felőttem. Volt, hogy zokogtam írás közben, de az is megesett, rángógörcs fogott el a harsány hahotán képtelen voltam urrá lenni. Ekkor tapasztaltam meg igazán, hogy nemcsak olvasni, de írni is igen szórakoztató elfoglaltság. Ennél a könyvemnél Dr. Kállay Emil atya volt a mentorom.

  2016-ban készült el negyedik könyvem A VÍZSZINTES FAGYLALT, amelyre nagyon büszke vagyok, mert ifju éveim egyik találmánya, amely prolongálódott egész életemre:  A mai napig csak és kizárólag vízszintes fagylaltot eszem! A téma természetesen változatlan, leginkább a nyírlugosi évek történései, ám már átfedéssel a mai ismereteim jegyével a kortörténet kiegészül a felnőtt énem tapasztalataival. Itt már a kezdeti   egyoldalasok, igencsak hosszabb kifejtések árán részletekbe burjánzással, esetenként elemzik a múlt és jelen nagy ellentéteit. Ennek a kötetnek Forgács Alajos a Szt.Gellért templom plábánosa, eskető papunk lett az előszó írója, amely elolvasása közben tekintélyes mennyiségű zsebkentőd használtam el, annyira meghatódtam. 

  A szépre, hogy vegyük észre, amit teremtő mennyei Atyánk elénk alkotott. A kicsiny virágtól a gyermeki szem rácsodálkozó csillogásától kezdve a felnőtt kor minden örömét, mert jelen van, csak meg kell látnunk.

  Tanít a jóra, hogy figyeljünk egymásra. Életünk megannyi szállal szorosan kapcsolódik a másikhoz, a mellettünk élőhöz. Nagy család vagyunk, ahol jelen vannak a gyerekek, a Papusok, a Mamukák, s az, hogy hogyan éljük meg kicsiny életünket, rajtam is áll.

  És tanít az igazra. Felelősek vagyunk egymásért. Mi, felnőttek felelősek vagyunk gyermekeinkért, mert gyermekkori élményeinket továbbvisszük, hordozzuk egész életünkben.

  Tanít az igazra. Ez nem a 2x2=4 igazsága, hanem a kimondott szó tisztasága, cselekedeteink, tetteink egyértelműsége. Tanít arra, hogy fontos vagy nekem, hogy számíthatsz rám, hogy számíthatok rád. Tanít a szeretetre.

  Jó szívvel ajánlom e „babellákat” minden kedves Olvasónak.

Forgács Alajos (pápai káplán, protonotárius kanonok, h.esperes, mesterkanonok)