Tamaskó-Komjáti Anettnek hívnak, Kalocsán születtem 1979-ben. Valószínűleg oka van annak, hogy csupán egy éve festek, szemben azzal a ténnyel, hogy a művészet és a rajzolás mindig fontos volt nekem. A Testnevelési Egyetem elvégzése után már körvonalazódott az alkotás utáni vágyam, de még a másoddiplomámmal (kommunikáció, nyomtatott sajtó specializáció) is csak egy kicsivel kerültem hozzá közelebb. A tanítás mellett egy kis magazinnál lett két rovatom, és nagyjából ezzel párhuzamosan kezdtem el festeni is.
A portré és az ember az, amit szívesen festek. Az arc, a szemek kifejező ereje, az érzések tükröződése, színeink árnyalatainak vizsgálata, ami igazán feltölt. A magazinban az egyik rovatom: „Arcunk titkai”, ami az arcelemzéséről illetve arcdiagnosztikáról szól. Lenyűgöz, és sok mindenre tanít ez az ősi kínai tudás. Közelebb kerülsz önmagadhoz és az emberekhez általa. Ez segít. Az emberi arcból, ha jó megfigyelő vagy, olvashatsz. A különleges arcokkal, melyeket megfestek, csupán erre a megfigyelésre szeretném ösztönözni az embereket.
Fontos, a hangulataim tükröződése, az engem körülvevő érzések bemutatása, és fontos még, hogy láttassam beállítódásomat az emberek felé. Alakjaimon néha feltűnik a nemek összemosódása, ezzel is hirdetve az emberi lényegünket, a nemek megkülönböztetésének fölöslegességét, a belátás tényét, azaz, hogy férfi vagy nő az illető, tulajdonképpen nem számít.
Alkotásaim valószínűleg szegényesebbek lennének ezen gondolatok, mögöttes tartalmak nélkül. Talán ezért „kellett” 38 évesen elkezdenem.
Kiállítás: 2018.10.12. Tolnai Kulturális Központ és Könyvtár
